Borköszöntő

Nem Siralomház ez, félre most a bajjal, vigadozzunk, míg ránk nem köszönt a hajnal! Öntsünk a garatra hamarosan, gyorsan, ne álljon előttünk ez a sok bor sorban! Asszonyok, menyecskék, hozzá kell csak fogni, mert a vidám menyecskének nagyokat kell inni. No, de tisztelt hallgatóság, köztünk legyen mondva, ne álljon ám félre senkinek a kontya! Borból a fehérnép kevésbé fogyasszon, mert nincs csúnyább látvány, mint a részeg asszony. Egyszer láttam egyet, azt is megcsodáltam, hej, ha rá gondolok borsódzik a hátam! Őseink hagyták ránk ezt a régi szokást, hogy a magyar ember iszik mindenre áldomást.

Örömét, bánatát csak a borban leli, Azt pedig Noé apánknak köszönheti. Mert mikor Noé apánk az Isten parancsára, a vízözön elől futott a bárkába, minden növény és állatfajból magával egyet vitt, hogy a vízözön után, hiányában ne nélkülözzön semmit. No, de azért a legbölcsebben mégis csak azt tette, hogy azt az asszonyszomorító szőlőtőkét ki nem felejtette! Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerhetjük, amiből erőnket s kedvünket merítjük. Nosza, hát uraim, öntsünk a garatra, igyunk Noé apánk egészségére ma! Mert a magyar ember akkor ékes, ha az orra szederkékes. Magyar ember iszik sokat, mert az megöli a bacilusokat.

Adjon Isten minden jót, feleséget csendeset, szépet, jót!
Gyerekeknek almát, dinnyét, mandulát,
legényeknek a lányokból életpárt!
Dicsérjük a Jézus nevét, igyuk meg a szőlő levét! Éljünk soká!

Eger környéki boros nóták

Ha meghalok, majd elásnak,
Mi gondja lesz arra másnak?
Csak te kedves el ne felejtsd,
A síromra, sírom mellé szőlőt ültess!

Vigyetek a temetőbe,
Tegyetek az út szélére!
Hogy tudják meg az emberek,
Itt nyugszik egy jó borívó magyar gyerek!

Este van már, késő este,
Vincellérnek most van kedve.
Ha van kedve, kössön maga,
Napszámosát engedje haza!

Este fele nincsen meleg,
Forog a szerelem kerek
Eged Jósba benne forog,
Takács Mari rámosolyog.

Pince, pince tizenhárom sor pince
Abba sétál egy szép barna menyecske
Vállig érő, göndör haja, csepp szája,
De szeretnék véle menni a bálba.
Vállig érő, göndör haja, csepp szája,
De szeretnék véle menni a bálba.

Ötliteres korsó van a kezembe,
Barna legény mindig te jutsz eszembe
A göndör hajad rövidre an levágva,
De szeretnék véled menni a bálba.
A göndör hajad rövidre van levágva,
De szeretnék véled menni a bálba.

Ősszel érik a fekete szőlő,
Ősszel házasodik a szeretőm.
Ha meg nem hív a lakodalmába,
Száradjon el vőlegény korába.
Ha meg nem hív a lakodalmába,
Száradjon el vőlegény korába.

Leszedik a szőlőt nemsokára,
Árván marad a tőke utána.
Te is árván maradsz kisangyalom,
Mert már nékem el kell masíroznom.
Te is árván maradsz kisangyalom,
Mert már nékem el kell masíroznom.

Három hordó borom van,
Mind a három csapon van.
Olyan édes mint a méz,
Ki mit szeret arra néz,
Olyan édes mint a méz,
Ki mit szeret arra néz,

Hely piros bor, piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
Töltsed babám tetejig!
Mind megiszom, fenékig.
Mer egy icce bor nem árt meg,
Régi babám, csókolj meg!

Hej, vendégek, vendégek,
Már el is mehetnétek.
Mert félig van a hordó,
De nem éri be a lopó.
Mert félig van a hordó,
De nem éri be a lopó.

Hortobágyi dalcsokor

Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
Arra van egy kőhíd rakva,
Kilenc lyukra van állítva.

Hortobágynak van egy kútja
Kilenc vödör jár le abba.
Kilenc vödör, kilenc gulyás
Úgy itatja meg a gulyát.

Esik az eső, hull a villám rakásra,
Ráhullott a hortobágyi csárdára.
Ég a csárda, nincsen aki locsolja,
Árva az én szívem, mert nincs vigasztalója.
Ég a csárda, nincsen aki locsolja,
Árva az én szívem, mert nincs vigasztalója

Elmegyek, elmegyek, nem maradok e tájon,
Hogy a babám gyönge szíve ne fájjon,
Mert a babám gyönge szíve nagyon fáj,
Szőkét szeretek, mert a barna megcsalt már.
Mert a babám gyönge szíve nagyon fáj,
Szőkét szeretek, mert a barna megcsalt már.

A ladányi, a ladányi torony tetejébe,
Ül egy holló tiszta feketébe,
Az a holló, sej-haj babám minket gyászol,
El akarnak, de nem tudnak tiltani egymástól.
Az a holló, sej-haj babám minket gyászol,
El akarnak, de nem tudnak tiltani eg

A ladányi faluvégen áll egy cserepes ház,
Abba járok, még a szívem is fáj,
Valahányszor arra megyek el előtte,
Mindannyiszor kisangyalom, te jutsz az eszembe.
Valahányszor arra megyek el előtte,
Mindannyiszor kisangyalom, te jutsz az eszembe.

Kutyakaparósi csárda
Zsandárral van körülállva.
Azért van az körülállva,
Betyár mulat a csárdába.
Azért van az körülállva,
Betyár mulat a csárdába.

Iszik a betyár a csapon,
Sír a babám az ablakon.
Ne sírj babám olyan nagyon,
Nem ütik a betyárt agyon.
Ne sírj babám olyan nagyon,
Nem ütik a betyárt agyon.

Szép a páva, mert aranyos a tolla,
Most vagyok a szeretőmmel haragba,
Addig leszek a babámmal haragba,
Míg a páva leszáll a mi házunkra.
Addig leszek a babámmal haragba,
Míg a páva leszáll a mi házunkra.

Kék szivárvány koszorúzza az eget,
Már az eső mindenfelől csepereg,
Én Istenem, merre menjek, megázok,
Kisszováton szeretőt nem találok.
Én Istenem, merre menjek megázok,
Kisszováton szeretőt nem találok.

Három ürü nem nagy falka,
Három cigány nem nagy banda.
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.

El is mennék, itt is lennék,
Véled babám mulatoznék,
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Páros csókot adok idebe.

Karácsony 2009

Betlehem kis falujában
Karácsonykor éjfél tájban,
Fiú isten ember lett,
Mint kisgyermek született.

Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába takarta,
Befektette jászolba.

Az angyalok fenn az égben
Mennyei nagy fényességben,
Zengették az éneket,
Dicsőség az Istennek.

Betlehem, Betlehem a te határidba,
érkezett Mária rongyos istállóba.
Ott ülvén mindegyre elhagyott gerlice,
Elkészíti magát a boldog szülésre.

Egy angyal, egy angyal újságot hirdetett,
Betlehem városban Kisjézus született.
Hideg szél fújdogál, jaj de nagyon fázik,
A kisded Jézuska értünk siránkozik.

Sír az Isten báránya,
Van aki őt sajnálja.
Bűneinket siratja,
Szűz Anyja így ringatja,
Áj Áj Áj Jézus aludjál.

Ne sírj gyönyörűségem
Ki vagyon ékességem.
Szép bölcsődalt zengenek,
A mennyei seregek,
A-A-A lelkem sugara.

Jaj de kemény a jászol,
Kisfiam jaj de fázol.
Tél ellen itt nincs bástya,
Csak Szent József palástja
Áj-áj-áj Jézus aludjál.

Menjünk mi is Betlehembe
Részt venni a nagy örömbe
Melyet mennyei Atyánk
Árasztott az éjjel ránk.
A pásztorok is ott vannak
Térden állva imádkoznak
Ma született kisdednek
Ajándékokat visznek

Egyik tejet, másik sajtot
A harmadik vajat hozott
Emez egy kosár almát
Ez koszorús báránykát.

Bukovinai Székely dalcsokor

Zetelakán végig menni nem lehet,
mert a lányok selyem szoknyát viselnek.
Selyem szoknyája, ring a derekán,
barna legény kopogtat az ablakán.
Barna legény ne kopogtass gyere be,
gyere be, gyere be, barna babám,
terád nem haragszik az édesanyám.
Gyere be, gyere be, barna babám,
terád nem haragszik az édesanyám

Azt a gyűrűt amit adtam add vissza,
mert mi köztünk a szerelem nem tiszta,
édes jó Isten hogy adjam vissza,
nem volt arany, mind megette a rozsda.
édes jó Isten hogy adjam vissza,
nem volt arany, mind megette a rozsda.

Kimegyek a hegyre, kimegyek a hegyre,
lenézek a völgybe, ott látom a babám
ott látom a babám, egy kovács műhelyben.
Lovát vasaltatja, hosszú-hosszú útra készül,
mégse jön el hozzám, vasárnap délután
búcsú csókot kérni.

Ennek a kislánynak ennek a barnának
dombon van a háza,
Sudár jegenyefa, sudár jegenyefa
nőtt az udvarában,
Sudár jegenyefa földre lehajlik az ága,
Ennek a kislánynak, ennek a barnának
én leszek a párja.

Hej az én babám Korondra ment a bálba,
hazafelé eltörött a jobb lába,
úgy kell néki, a mindenit hadd fájjon,
hej más faluba soha bálba ne járjon.

Hej fecske madár szállott fel a vasútra,
csak egy legényt szeretek a faluba,
Azt a legényt én is, más is szereti,
Hely meg kell az én
bús szívemnek szakadni.

Csend van a faluban, alusznak a lányok,
csak egy kisablakban látom a világot,
barna kislány levelet ír,
messze idegen országba,
katona babáját várja szabadságra.

Mikor kicsi a lány a babával játszik,
Alig cseperedik legény után vágyik,
Gondja van a szép ruhára, meg a
Cifra járására, csókot ad a
Legény piros ajakára.

Vadgesztenye fehéret virágzik,
az én rózsám lakodalmast játszik,
én is elmegyek a lagzijába,
vigye el a kánya, vőlegény korában.

A csizmámnak se sarka, se talpa,
Eltáncoltam a nagy vigadóban,
Lesz még annak sarka is talpa is,
Lesz szeretőm szőke is barna is.